Azt mondja, semmit nem kapott az életben könnyen, mindig mindenért keményen meg kellett küzdenie – de ezt cseppet sem bánja, mert így képes igazán arra, hogy megbecsülje a sikereit. Tizenkilenc évesen elmondhatta magáról, hogy mindent elért ezüstéremben, amit lehetett, az európai bajnoki címtől a világbajnokiig, de az arany még hiányzott. Ekkor négy év szünetet tartott, majd a londoni olimpiára tért vissza, ahol 10 km-es nyíltvízi küzdelmét az aranyért egy ország izgulta végig. Risztov Éva ma úszóiskolát visz, és meggyőződése: minden lehetséges, csak akarni kell.
A játék kedvéért kártyákra írt idézetek mentén beszélgetünk, mindegyik idézethez tartozik egy személyre szabott kérdés is – így viszont a “véletlen” is irányítja a témákat, amiket érintünk. Nem mélyinterjú, inkább egy kis ráhangolódás volt a szeptember 18.-i kerekasztal beszélgetéshez, amelynek Varró Dániel a másik vendége, fő témája pedig a siker és a kudarc. És minden, ami ehhez a két pólushoz kapcsolódik.
“Senki sem kerül a környezetünkbe véletlenül! Lényünk – sorsunk – sajátos összetétele idézte meg.” Szepes Mária
Téged voltaképp egy “véletlen” hozott a pályára, amikor 5 évesen találkoztál Egerszegi Krisztinával, és eldöntötted, hogy olimpiai bajnok úszó akarsz lenni.
Abban az értelemben tényleg “véletlen” volt, hogy találkozhattam volna egy világhírű zongoristával is, és akkor most arról beszélnénk. De ami nem véletlen, hogy ott volt a szándék, az akarat, hogy kihozzam magamból azt, ami bennem van, és a kemény munkát bele kellett tennem.
Szoktad mondani, hogy a családodban senki nem volt sportoló, te magad sem vagy klasszikus úszó alkat, kisgyerekként volt is edző, aki inkább eltanácsolt a pályáról. Azóta te is edzettél, edzesz gyerekeket. A szándék, az akarat és a kemény munka tényleg fontosabb, mint a tehetség?
Sokat gondolkoztam az utóbbi években azon, hogy mi is az a tehetség, és mi a tehetség mérőfoka. Vajon az tehetségesebb-e, aki nem tesz túl sokat a sikerekért, de mégis jönnek az eredmények, vagy az, aki rengeteget dolgozik, és úgy jönnek a sikerek. Én azt gondolom, mindkettő tehetség, csak épp mindkét típushoz más út vezet, hogy motiváljuk őket. Sőt, igazából minden gyerekhez más út vezet, és nekünk kell megtalálnunk az utat a kiteljesedésükhöz.
Te magad kaptál segítséget annak idején? A kudarcokhoz és a sikerekhez?
Mindig volt, aki mellettem állt, az anyukám vagy az edzőm, de profi segítő nem volt. Tény azonban, hogy a kudarcot meg kell tanulni kezelni, amivel pedig a siker jár, arra lehetetlen felkészülni.
“A siker csodálatos dolog, de az ember nem tud éjszaka hozzábújni, ha fázik.” (Marilyn Monroe)
Az élsportolók élete spártai szabályok közt telik, korán kelnek, korán fekszenek, szigorú diétát tartanak. Magánélet, normális kamaszkor szinte nincs.
Azért mi ezt a spártai életet nem tragédiaként éljük meg, így szocializálódunk, ez a természetes számunkra. Sok mindenről le kell mondani az eredményekért, ami sokszor nagyon nehéz, de végig ott van az ember fejében, miért is vállalta ezt. De igen, hiszem, hogy ha a sikert nincs kivel megosztani, semmit sem ér. Én mindig mondom, hogy a sportban a család a legfontosabb, nekem anyukám volt az a szövetségesem, aki mindig mindenben mellettem állt. Szerencsére ott voltak az edzők és barátok is, akik segítettek.
Az a típus vagy, akinek sok barátja van, vagy akinek kevés, de közeliek?
Az utóbbi. Kevés barátom van, de mindenben számíthatok rájuk. És ők is rám.
“Soha nem veszítek. Vagy nyerek, vagy tanulok.” Nelson Mandela
Ezt persze tiszta fejjel mondja már az ember, de amikor benne vagy, nyilván nehéz azt mondani egy kudarcnál, hogy “nem baj, legalább tanultam”.
Igen, akkor valóban a világ legnagyobb kudarcaként éled meg, hogy nem sikerült. Nekem is voltak mélypontjaim, hiszen ilyenkor nem azt érzed, hogy nyertél egy ezüstöt, hanem hogy veszítettél egy aranyat. De a kudarcban van egy óriási lehetőség is: amikor lehiggadsz, látod, hogy ott állsz az élet kapujában, és egy lépésre van csak a siker. Minden kudarc egy lehetőség is tehát a sikerre – méghozzá úgy, hogy már többet tudsz ahhoz, hogy elérd, mint amikor először fogtál bele.
Lehetőség, ez jó szó. Úgy tűnik, te meglátod a lehetőségeket ott is, ahol mások talán nem. Amikor négy év szünet után megkerestek azzal, hogy kezd újra az úszást, és menj Debrecenbe, ahol akkor nem volt igazán úszósport és profi szakemberek, és készülj fel Londonra, te igent mondtál.
Igen, az persze egy specifikus helyzet volt, egy lehetőség vs nincs lehetőség, az életben viszont általában sokkal több alternatíva van. Ezeket a lehetőségeket én teszem azzá, ami: ha én akarom, ha én hiszek benne, akkor működni fog. De ehhez tenni kell bele szándékot, munkát.
“Ha túl nagy feladat az, amit meg kell tennem önmagamhoz képest, akkor szorongok. Ha túl kevés, akkor unatkozom. A flow a szorongás és az unalom között az a pici út, ahol se nem szorongok, se nem unatkozom – ez a boldogság.” Feldmár András
Neked most, mostanában, a civil életben mi adja a flow-t?
Teljesen igaza van Feldmárnak, mert az ember sokszor túlvállalja magát, ami rengeteg stressz, vagy unatkozik – és ez két végpont a sportban és a civil életben is állandóan váltakozik. Hiszek abban, hogy minden nap ott a flow, csak magunknak kell megtalálni, mi is az. Számomra a flow az, ha megtalálom a megoldást, a kulcsot egy projekt sikeréhez, és onnantól már bele tudok feledkezni az élménybe.
A siker kell a flow-hoz?
A kudarcból is nagyon tud táplálkozni az ember. A sportban különösen így van ez, sokszor a kudarc mutatja meg azt, mitől sikerülhet legközelebb. Ráadásul az sportban megvan az is, ami az életben kevésbé: egy érem, egy dobogó, ami mutatja, jó irányba megyünk-e. Itt teljesen a magad ura vagy, meghallgatod ugyan mások véleményét, de tudod, hogyan szűrheted ki azt a kritikát, ami előre visz.
Könnyű elfogadnod azt – legyen az siker, eredmény-, ami könnyen, könnyen jön?
Azt hiszem, nem jött könnyen semmilyen eredmény az életemben, mindenért meg kellett dolgoznom. De ami könnyen jön, az talán könnyen is megy. És talán így tudom igazán megbecsülni azt, ami megadatott, a sportban és a civil életben is.
Mi az, ami manapság a leginkább a tölt téged?
Minden olyan dolog, ami tartalmas: baráti beszélgetések, jó ételek főzése, kirándulás…
