Majdnem elváltam. Egészen pontosan 6 hónapja nem élek együtt a férjemmel, és februárra van kiírva a válásunk. Mindent megtettünk, ami tőlünk telt. Néha nem elég a minden. Néha pedig kiderül, hogy van még lehetőség. Melyikünk és miért döntött úgy, hogy mégis megpróbáljuk újra együtt? És a teljes elzárkózásból hogyan lett közeledés? Mindebben hogyan segítettek a női szerepek, az archetípusok és a farsangi időszak játékos könnyedsége?
A listázás nem segített, de a kettőnk közötti dinamika változott
Régóta foglalkoztat a női szerepek sokfélesége, és régóta kutatom magamban, hogy melyik női szerep mikor és hogyan jelenik meg az életemben. Mindig is vonzott az emberi komplexitás, ami sokszor az érzések, gondolatok ambivalenciájában mutatkozik meg. Minél összetettebben látunk egy helyzetet, minél összetettebb a személyiségünk, annál többféle megoldás van a tarsolyunkban. De a sok választási lehetőség közül néha nehéz döntenünk, mert komplikáltság össze is zavarhat bennünket. Azt gondolom, nőként sokunk ismerős a helyzet…
Több olyan pszichológiai eszköz van, ami segít abban, hogy egy problémát okozó helyzetet különféle módokon, sokféle szemszögből vizsgálhassunk meg, ezzel segítve a legjobb megoldás megtalálását. Egy döntéshelyzetben írhatunk pozitív-negatív listát, érvekkel mindkét oldal mellett és ellen – ez sokszor segít. Ám az utóbbi egy évben, hiába írtam listát a házasságom mellett és ellen, nem jutottam előrébb. Egy másik módszert is kipróbáltam, amit nagyon szeretek alkalmazni. Az információk csoportosításával különböző gondolkodási módok alapján vizsgálhatjuk meg az adott helyzetet – optimistán, kritikusan, objektíven, emocionálisan, kreatívan –, és ez sokszor segít a konfliktusok valódi okainak felderítésében. Nekem a férjemmel kapcsolatban ez sem segített.
Általában az ember azt gondolja, hogy az eszével, a tudásával oldja meg a legtöbb helyzetet, de ez csak illúzió, és ez számomra megint bebizonyosodott, amikor újra elkezdtünk közeledni a férjemmel egymáshoz. Nem volt benne semmi előre eltervezett és semmi céltudatosság. A véletlenek… Apró, kicsi morzsákkal indult, amik azonban jól megmutatták, hogy merre kell menni. Egy idő után mindketten egymás felé tartottunk. Egy hétig leveleztünk egész másmilyen stílusban és hozzáállással, mint előtte. Aztán találkoztunk, és működött. Az elmúlt öt és fél év tapasztalatával felvértezve tudjuk, hogy mivel lehetnek, lesznek nehézségeink. Nem áltatjuk magunkat, hogy mostantól kizárólag zökkenőmentes, rózsaszín habos-babos boldogság lesz a részünk. De valamitől megváltozott a kettőnk közötti kapocs és dinamika. Erről szeretnék írni, és arról, hogy hogyan segítettek a női archetípusok ezen az úton.
A női önállóság és bajtársiasság megélése után ismerkedni kezdtem valakivel…
Tavaly nyáron erős késztetést éreztem két dologra. Az egyik a női létből fakadó bajtársiasság megélése, a nőtársaim segítése – Artemisz, a vadászat istennője képviseli ezt az archetípust a legerősebben. A NaNe-nál való önkénteskedésem a mai napig tart ennek köszönhetően. A másik az elvonulásra való erős igény megjelenése volt, ami a görög istennők közül Hesztia jellemzője, ő az, aki az önismereten keresztül jut el a világhoz, miközben harmonikus otthont teremt a természettel összhangban. Szeretek egyedül lenni, szeretem a természetet, a munkámat is legszívesebben ilyen környezetben végzem.
Ezen nyáron már elég távol voltunk egymástól a férjemmel és ezek az attitűdök nem segítettek a közeledésben. Azt gondoltam, önmagamat keresem és a helyemet a világban. Ez nyilvánvalóan fontos, hiszen ahhoz, hogy a saját életünket éljük, tudnunk kell, hogy kik vagyunk. Ám Artemisz és Hesztia is „szűz” istennő, vagyis nincs szükségük férfiakra ahhoz, hogy kiteljesedjenek. Az ősz a saját vágyaim, terveim megtalálásáról szólt – egy afrikai utazás sok mindenben segített ezen az úton. Decemberben már majdnem kész egésznek éreztem magam, hogy újra ismerkedni kezdjek valakivel. És el is kezdődött egy ismerkedés. A férjemmel.
Mondhatnám, hogy a szex hozott minket újra össze, de ezzel leegyszerűsíteném azt a folyamatot, amiben egy újabb szerep erősödött fel bennem. Előtérbe került az Aphrodité részem, aki nem csak a szexualitás, hanem a szerelem, a szenvedély és a kreativitás Istennője is. Aphrodité dinamikussága általában bejön a férfiaknak. Egy nő nagyon vonzó tud lenni, ha rajong az életért és persze a párjáért, akit elcsábított. Ám hosszútávon nem elég egy tartós kapcsolathoz ez az istennő, kell valami más is mellé, hogy az összetartozás ne gyorsan múló szalmaláng legyen…
A cikk folytatását itt találod…
címlapkép: pexels.com