Abortusz, elfojtott gyász, háborús trauma, abúzus – súlyos családi titkok, amelyekről senki, soha nem beszélt. Arról, hogy ezek hogyan törnek felszínre és milyen következményeik lehetnek, Sütő Annamária Babi családállító, az Asszonyképző alapítója mesél.
Babi a februári Új Kör egyik vendége, a téma pedig adja magát: hogyan befolyásolják szerepeinket a családi minták, és hogyan írhatjuk ezeket felül? Mit tegyünk a súlyos családi titkokkal, mennyire merünk, tudunk a családtagjainkkal azok lenni, akik vagyunk, és milyen következményei vannak, lehetnek, ha ez nem működik? Hogyan tehetjük le a maszkokat, hogy az igazi önmagunk legyünk?
Ennek kapcsán a sokat látott szakember a leggyakoribb, ismétlődő motívumokba enged betekintést.
A feldolgozatlan, eltitkolt abortuszok sokáig kísértenek
Meglepően sok esetben előkerül a családállítások során az eltitkolt abortusz témája is, aminek a legszélesebb skálán mozgó következménye van a következő gyerekek, sőt: az egész család számára. Ezek általában visszakövethető történetek, van kit megkérdezni, és bizony sok esetben az anya, aki bármilyen okból abortált – mert muszáj volt, mert szégyen volt a faluban, a városban, mert nagy szegénységben éltek… vagy egyszerűen csak elvetélt, pedig akarta a babát – nagyon megkönnyebbül, hogy beszélhet róla, holott jellemzően több évtizeden keresztül hordozta ennek terhét.
Ennek kapcsán a saját történetemet osztom most meg. Tizenhat évesen volt egy abortuszom. Mindez Ceausescu idején történt, amikor börtön járt a terhességmegszakításért, illegális volt, mert a hírek szerint az állam nagyon összegért adta el a placentát nyugatnak. Titokban kellett mindent csinálni, simán évekre börtönbe zárhattak volna, mint több ezer nőt az országban. Ezért aztán soha nem beszéltünk róla többet édesanyámmal, csak akkor és ott.
Gyermekeimnek később aztán elmondtam, mi történt. Nyilván meg is kellett érjenek hozzá, de az igazi apropója a megnyílásnak az volt, hogy a fiam nem találta a helyét a világban. Rengeteg vita, konfliktus volt közöttünk, és egyszer nagyon mélyen beszélgettünk, amikor elmondtam neki, hogy volt egy abortuszom előtte. Élő családállítást tartottunk és megkértem: mondja ki: “te vagy az első, én a második vagyok, de az elsőszülött”. Sírtunk mind a ketten – nehéz volt, de megtörtént. Ez segített abban, hogy a helyükre kerüljenek a dolgok.
Az elfojtott és fel nem dolgozott gyász sokszor évekkel vagy generációkkal később üt vissza
Az elfojtott gyászra ezer esetem van. Ez nem kifejezett titok, de elhallgatott, elnyomott érzelem – olyan, amire már a gyászoló sem emlékszik egy idő után. Következménye, hogy a gyászoló motiválatlan, kerül élni, kedvetlen, esetleg diagnosztizált depressziós.
Volt egy eset, melynek során az első vőlegény meghalt balesetben, a menyasszony ezt azonban soha nem dolgozta fel, nem is beszélt róla senkinek. Később férjhez ment, gyerekeket szült, és a gyerekek egyike át akarta venni a gyász terhét szeretetből, hogy boldogabbnak lássa a szülőt. Senki nem értette, ő maga sem, mi okozza a mély, látszólag ok nélküli fájdalmat az életében, amíg erre fény nem derült.
Egy másik eset arról szólt, hogy egy férj nem dolgozta fel édesapja halálát, más családtagok helyett is gyászolt, mert ők ezt nem tették meg. Kamasz volt, amikor ez történt. Később aztán megnősült, és tizenakárhány év házasság után a feleség bevallotta, hogy évek óta szeretője van. Beszélgetésünk során kiderült, hogy az asszonyka mindig azt érezte, hárman vannak a kapcsolatban, a férj mintha sose lett volna benne a házasságban. A feldolgozatlan, fojtogató gyász lenyomata olyan éket vert a pár közé, hogy az előbb-utóbb egy harmadik személy képében materializálódott.
Még több meghökkentő összefüggésért katt ide a teljes cikk elolvasásához —-+!
A februári 19.-i Új Körhöz, ahol többek között Sütő Annamária Babi is a vendégünk lesz a fenti témában, még kedvezményesen áron tudsz csatalkozni. Nagyon sok szeretettel várunk, ha szabadulni vágysz a lehúzó, fájdalmas családi mintáktól és a rád rakódott szerepelvárásoktól, álarcoktól és maszkoktól! Figyelem, ez lesz az utolsó egész napos online kurzus, tavasztól személyesen találkozunk!
